A GDP-veszteség belátására Szabó Károly először elemzi, hogy milyen pénzügyi pozíciókat nyit az adós a devizahitel felvételével.

A devizahitel-konstrukció anatómiája

Ezek közül nyilvánvaló mindenki számára, hogy az adós egyrészt hosszú időre szóló tartozást vesz magára egy egyszeri nagy összegű kölcsönért cserében (szaknyelven: hosszú lejáratú negatív cashflow-t cserél egy egyösszegű pozitívra) és hogy árfolyam-kockázatot vállal azzal, hogy devizát vált forintra (elkötelezi magát, hogy ma és a későbbiekben devizapozíciót vásárol, ami alapján forintot váltanak devizára - deviza short pozíciót nyit).

Ezen kívül számolni kell még a két deviza kamatfolyamainak a cseréjével kapcsolatos pozícióval (a devizahitel-felvétel nyomán az egyik deviza kamatfolyamát is elcseréljük egy másikéra, pl. HUF BUBOR / CHF LIBOR - devizakamat swap pozíciót nyitunk). Ez utóbbinak fontos szerepe van abban, hogy az emberek a devizahitel mellett döntöttek („azért is választottam forinthitel helyett devizahitelt, mert devizában jóval alacsonyabb kamatot kell fizetni a hitelért”, így alacsonyabb a törlesztőrészlet is).

A kamatfolyam-csere előnye még, hogy amikor a forint gyengül például a svájci frankhoz képest, az árfolyamkülönbözetből adódó veszteséget valamelyest a magasabb forintkamat kompenzálni tudja. (Erre mondják, hogy „hiába gyengült a forint a svájci frankhoz képest, nekem - a hétszázalékos kamatkülönbözet miatt – egy x árfolyamszintig még mindig megéri a devizahitelben maradás”.)

Speciális jegyek

A lakáscélú devizahitelbe ágyazott összetett pénzügyi pozíciók még annyival bonyolultabbak, hogy a hitelnyújtás 10-20 évre szól, és ilyen futamidőre nincsenek olyan piacok, melyek árfolyam és kamat swap kockázatokkal kereskednének, és adott esetben pozíciókat zárhatnának ezeken - írja a tanulmány.

Horváth Szabolcs

A magyarországi devizahitelezésnek ezen kívül még van néhány speciális üzleti tulajdonsága: a devizahitelekbe beágyazott árfolyamkockázatot teljes egészében a devizahitelt felvevő lakosság viseli, a bank csak közvetítő szerepet játszik (a forrást a külföld, például az anyabank adja), a saját árfolyamkockázatát a külfölddel kötött ügyletekkel lefedezi (Alapvetően úgy, hogy devizahitelt vesz fel vagy devizaswap üzleten keresztül semlegesíti pozícióját.)

A másik: a hitelbe beágyazott kamatcsere-ügyletre – annak ellenére, hogy az alacsonyabb devizakamat volt a termék szexepilje – szintén nem vállal a bank kockázatot, ez a rizikó a szerződéses feltételekből eleve kimaradt. Mivel a kamatswap pozíció a bankok oldaláról semmilyen kötelezettséget nem jelentett (szemben az árfolyam-kockázati pozícióval), nem volt szükség arra sem, hogy ezt a pozíciót fedezzék. Ellenben nagyon jól kerestek ezzel a kamatcsere-üzlettel, ami a rövid lejáratú forintforrások devizaforrásra való átváltásakor jelentkezik.

A bankrendszer spekulált - és majdnem bejött

És itt érkezünk el a magyarországi devizahitelezés egyik legfontosabb tulajdonságához: az átlátható banki működés azt követelné meg, hogy hosszú lejáratú hitelekhez a bankok hosszú lejáratú forrásokat (pl. záloglevelek kibocsátásán keresztül) helyezzenek. Ez azonban nem így történt. Lényegében rövid lejáratú forrásai  voltak/vannak a hosszú lejáratra kölcsönzött pénzek mögött: tehát a devizahitelekbe ágyazott deviza árfolyam- és deviza kamatcsere-üzlet is hosszú lejáratú, miközben a külföld felé, amely a forrásokat biztosítja, a bank pozíciói rövid távúak és folyamatosan megújítandók. A bankrendszer arra spekulált, hogy hosszú távon képes lesz a hosszú és rövid források kamatkülönbözetén, valamint a devizaárfolyamok kamatkülönbözetén folyamatosan nyerni.

Ebbe a helyzetbe robbant be a végtörlesztés. (A történeti hűség kedvéért: mindezt megelőzte az amerikai jelzálogpiaci válság nyomán világszerte kialakuló pénzpiaci bizalmi válság, illetve egyes országok adósságválsága, ami óvatossá tette a bankokat és megdrágította a banki ügyletek finanszírozását – szerk.)

A pozíciók zárása

Amikor zárni akarjuk a pozíciókat, végig kell gondolni, hogy az egyes pozíciókon ki nyer és ki veszít, és összességében milyen eredmény jön ki.

A végtörlesztés a devizapozíciók zárását csak azoknak engedi, akik pl. svájci frankban 180 forint alatti árfolyamon váltották át a hitelben szerzett devizájukat forintra.

MTI / Illyés Tibor

Azzal, hogy az állam a végtörlesztéssel beavatkozott, az árfolyamkockázatot a két fél között megosztja: de nem az történik, hogy amit a bankok elveszítenek, azt az adósok megnyerik. 180 forint alatti részt az adós, a 180 fölötti részt a bank bukja el – mindkettő a külfölddel szemben, hiszen a kölcsönt a külföld (pl. anyabank) biztosítja, a bank csak közvetítő.

Ami a kamatcsere-ügylet zárását illeti, itt azért is nehéz mérlegelni, mert nem lehet biztosan megmondani, hogy milyen lesz hosszú távon a kamatkülönbözet. Egy biztos: ezidáig a forint kamatlábak mindig meghaladták a svájci frank kamatlábakat, és jó ideig azzal lehet számolni, hogy ez így marad. A végtörlesztés megszünteti a kamatcsere-pozíciót, ami a bankoknak hozott eddig nyereséget.

Hogyan lesz ebből GDP-csökkenés?

Ehhez nemzetgazdasági szinten kell végignézni a következményeket.

A végtörlesztés azt eredményezi, hogy egyrészt a nemzetgazdaság elveszíti a végtörlesztő árfolyam és a piaci árfolyam közötti különbséget (a nemzetgazdaságon belül ezen a veszteségen osztozik a két pénztulajdonos, a lakosság  és a bankszféra), másrészt ezt semmilyen mértékben nem kompenzálja a jövőbeni kamatcsere-üzlet nyeresége, mert az mind a lakosság, mind a bankszféra számára elveszik. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a bankszféra soha sem adta oda a lakosságnak a forint/ deviza kamat swap pozitív teljes különbözetét, de attól ez a nyereség valahol megjelent, vagy megjelenhetne, mégpedig éppen a bankszférában.

Stiller Ákos

A bankszférát érintő veszteség közvetlenül megjelenik a bank eredményességében, közvetve pedig a hitelezési aktivitás csökkentésében (ezen keresztül jelentkeznek a tovagyűrűző hatások is). A lakossági veszteség (például a 160 forinton felvett svájcifrank-hitel és a 180 forint végtörlesztési árfolyam közötti különbözet) nem jelenik meg a GDP-elszámolásban – a GDP-csökkenés így csak a várható banki veszteségekkel becsülhető.

A különböző elemzések 300-600 milliárd forintra teszik a bankok végtörlesztésből származó veszteségét. Ha 450 milliárd forinttal (ez egyébként a GDP kb. 1,6 százaléka) számolunk, akkor a végtörlesztés nyomán a nemzetgazdaság rövid pár hónap alatt közel 450 milliárd forintot fog veszíteni, vagyis a GDP ennyivel (1,6 százalékkal) fog csökkeni – állítja a tanulmány.

(Bár a kormány kéthetes moratóriumot hirdetett, míg a Bankszövetség leteszi a javaslatcsomagját az asztalra, a hvg.hu a kormánnyal szemben nem tanúsít önmegtartóztatást, és több részben megoldásokkal áll elő. Az első részben a noba-alapító javaslatait vezetjük elő.)